Nem tudni, hová lettek a színek. Reméljük, nincs anyaghiány a divatházban. Így is csodás a kollekció.Kissé csalódott voltam, amikor megláttam April Crichton és Nathalie Rykiel őszre tervezett felhozatalát. Összességében nem rossz az új Sonia Rykiel-kollekció, de én mélyen legbelül, azért hiányoltam a tőlük megszokott színtobzódást, mellyel mindig belemosolyogtak az ember lelkébe. A fekete és szürke kosztümöket egyáltalán nem tudom hova tenni, és most még a kötött cuccok sem olyan soniásan bohémek. Egyedül a mandarinszínű bolyhos, puha bunda jelenlétéből érződik ki a divatházra jellemző extravagancia, de egy-két erőteljes árnyalat után a színek is megfakulnak, egyre sápadtabban tekintenek az őszbe.
A lenge, bézs ruhák kifejezetten bájosak, de valami fáradt, fásult romantika lengi körbe őket. A modellek olyanok bennük, mint a kiégett hippi lányok, akik a nyári fesztiválozás után kissé szárnyaszegetten huppannak vissza a szürke hétköznapokba, ahol kénytelenek belesimulni a konvenciókba. Nem vidított fel ez a kollekció, de vannak benne jó fazonok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.