Virágminták és tengerészcsíkok kavalkádját vonultatja fel a spanyol márka, ám ezúttal ügyesen szlalomozik a divatklisék között.Töredelmesen bevallom, hogy, amikor a mainstream spanyol márkák ellepték kis hazánkat, elég rosszul indult velük a kapcsolatom. Néha előfordult ugyan, hogy egy-egy kreációjuk felkeltette az érdeklődésemet, de a kezdetekben gyakran éreztem azt, hogy kommersz a kínálatuk, és a kollekcióik elemeit csak tipikusan lehet összevariálni. Talán azért alakult ki bennem ez a kép, mert akkoriban túl sok egy kaptafára öltözködő, szűk bőrdzsekis, szűk farmeros, körömcipős leányzót láttam az utcákon, akik felismerhetően ezekből az üzletekből ruházkodtak.
Külön-külön egyik ilyen darabbal sincs bajom, de azt hiszem, hogy alkalomadtán valamivel izgalmasabban vagy változatosabban is lehetne kombinálni őket, megtörve ezzel a szembetűnő egyformaságot. A hűvös távolságtartásom valamikor 2010-ben kezdett feloldódni, amikor a Stradivarius ötvenes évekbe visszakacsintgató tavaszi kollekciója lebontotta köztem és a spanyol márkák között magasodó falakat. Abban sem volt sok extra, de már különféle életérzések kezdek beszivárogni az általuk közvetített divatba.
Bár a 2012-es Stradivarius-kollekció egyes elemei kísértetiesen hasonlítanak a 2010-es felhozatalra, és az üzlethálózat most sem mutat fel nagy újdonságokat a csíkokon és virágmintákon kívül, ebben az évben sikerült mindezt a sokoldalúság jegyében tálalniuk. Végre kiszabadultak a stílusfüggőség zsákutcájából, így az új holmikat valamivel szabadabb felfogásban lehet összeválogatni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.