Kipróbáltuk: Manhattan Perfect Adapt alapozó - Jól fed, de nem vált be

Könnyű a textúrája, jól fed, tartós, mindent tud, ami egy alapozótól elvárható, de a kiszerelés miatt nálam örökre elásta magát.

A legutóbb, amikor beszámoltam a Maybelline Dream Satin alapozójával szerzett tapasztalataimról, elmondtam, hogy egészen beleszerettem a pumpás kiszerelésbe.

Most, hogy egy kicsit erősebben fedő alapozót kerestem, egyben biztos voltam: csak a nyomkodós adagolóval ellátott üvegcsék jöhetnek szóba. A választásom a Manhattan Perfect Adapt nevű alapozójára esett, és ezzel egy életre megrendült a bizalmam mindenben, melyre adagolót szereltek.

Jól fed, és azóta gyakrabban takarítok

Az első alkalommal, amikor kinyitottam a kis flakont, és pumpálni kezdtem, egyáltalán semmi nem történt.

Arra fel voltam készülve, hogy néhányszor le kell nyomni a tubus tetejét, mire felszívja a kellő mennyiségű alapozót, de, hogy ez hosszú-hosszú perceket rabolt el a reggelemből, az nem valami praktikus.

Sajnos, ami ezután történt, nem volt jobb: az alapozó megindult, és mindenhová jutott belőle, kivéve a sminkszivacsomra: fröcsögve terítette be tükröt és a kád fölött száradó kedvenc fehér pólómat, de bőven jutott a padlóra is.

A következő húsz másodpercet inkább nem részletezném, a lényeg, hogy semmi olyasmit nem mondtam, amit nyilvánosság előtt is szeretnék felvállalni.

Végül sikerült a szükséges mennyiségű kencét a szivacsra is feljuttatni, így a gyors sminkelés és takarítás után elindultam otthonról.

A Manhattan alapozóját az mentette meg a szemétben landolástól - már azon kívül, hogy az előző napon fizettem ki érte közel 3 000 forintot -, hogy napközben nagyon jól teljesített. Az állaga könnyű, gyerekjáték volt eldolgozni, egyáltalán nem csíkozódik, szépen fed, és sokáig kitart, még az illata is kellemes, és az én világos bőrömhöz is illett az árnyalata. A bőröm a nap végére sem fényesedett át, az alapozó szépen kitartott egészen estig.

Hiába kapott azonban második, harmadik és sokadik lehetőséget, a Perfect Adapt minden áldott reggel beterítette a fürdőszobámat, és nem tudom, ki hogy van vele, de én nem szeretek tíz perccel korábban kelni azért, hogy még legyen időm lemosni az alapozót a tükörről.

Két hét elkeseredett próbálkozás után rájöttem, hogy hiába mentegetem ezt a kapcsolatot, a Manhattan Perfect Adapttal minden reggel össze fogok veszni, és ugyan nincs ellenemre a szenvedély, de ezt nem az alapozómon szeretném kiélni. Valószínűleg ő is rájött erre, mert ma reggel már végképp ellenállt, és akárhogy könyörögtem neki, egy egészen minimális mennyiséget sem tudtam kisajtolni a flakonból, akárhogy nyomkodtam is a pumpát. Rövid, de viharos viszonyunk így véget ért, néhány ezressel és nyugodt otthoni teázással szegényebb lettem, de a fürdő legalább ragyog.