Áttetsző blúzok, szívecskés szoknya - A pályázók újragombolták

Legtöbbször kézenfekvő ötleteket sütöttek el a pályázók, ám a fantázia szikrája sem hiányzott. Íme, részletes beszámolónk!

A Gombold Újra! 2.0 utolsó felvonására, a pályázó tervezők divatbemutatójára már hihetetlen méreteket öltött a bejutni vágyó emberáradat. Én a szerencsésebbek közé tartozom, mert egész könnyen bejutottam, és a szervezők kedvesen elnavigáltak, ám a célegyenesbe jutásomat főként az segítette sikerre, hogy egy pitbull vehemenciájával verekedtem át magam a bejárat előtt tolongó tömegen.

Pedig nem vall rám az efféle nyomulás és tuszkolódás, de a végzetes összefagyással fenyegető, csontig hatoló szél, illetve a kétségbeesés, hogy nem jutok be soha, kihozta belőlem. Ülőhely ugyan már nem jutott, ám mindez elhanyagolható tényezőként merült el a teljes megfeledkezés süppedős futóhomokjában, hiszen a bemutató így is tökéletesen élvezhető volt számomra.

Divatshow és látványorgia

Első körben a meghívott divattervezők mutatták be őszi-téli kollekciójukat, majd azt követően a döntős pályamunkák uralták a kifutót. Idén két alapvonal határozta meg az ötletes kreációkat: az előzsűrizés során 11 design és hagyomány, illetve 24 kortárs szellemben készült minikollekció jutott át a rostán.

A feladat szerint a magyar viselettörténet tetszőlegesen választott, sajátos értékeit kellett kortárs szellemben feldolgozni, a hordhatóságot is szem előtt tartva. Ez utóbbi kissé relatív értelmezést kapott, a ruhák és kiegészítők esetében egyaránt. Azok a jelentkezők, akik a magyar hagyományokon alapuló kivitelezést választották, a régi kézműves technikákat és anyagokat csempészhették bele egyedi ruhadarabokba.

A tavalyi győztes, Gyöngyösi Renáta új kollekciója tűnt fel elsőként a kifutón, majd sorra felvonultak a pályázók modelljei is. Bár a tömeg valóban nagy gondot okozott a szervezőknek, és érezhető volt egy kis fejetlenség, a divatbemutató körítése meglepően nívós volt.

A divatshow zenei felelőse, Solymosi Vilmos, alias Dj Bootsie remek érzékkel mixelte össze a magyar népzenét és a síró hegedűszólamot az elektronikus ritmusokkal, amitől bevallom, én betyárosan jó hangulatba kerültem. Mindeközben az Artificial Group dizájnos, kivetített képegyvelegei osztották meg a figyelmet, amikor a modellek pattogó léptekkel berobbantak a kifutóra. Az egész nagyon egyben volt, és harmonikusan összeklappolt a ruhák által nyújtott vizuális élménnyel.

Ruhák, kiegészítők és díjak

Nekem úgy tűnt, hogy a pályázók többsége nem mert újítani, és a nemes egyszerűségben rejlő lehetőségeket is kihasználatlanul hagyták, legtöbbjük ütős, ám mégis sablonos koncepcióban gondolkodott. A hordhatóság elveszett valahol félúton, és igaz, hogy mutatós, de jobbára mégiscsak jelmezszerű alkotások születtek.

Voltak, akiknél inkább a kreatív újragondolás volt értékelhető, míg másoknál a kivitelezés technikai nehézsége dominált. Ebből a szempontból nem lehetett egyszerű dolga a zsűrinek, mert nagyjából az almát és a körtét kellett összehasonlítaniuk, és eldönteniük, melyik a kedvenc gyümölcsük.

Zsindelyes tető, busójárás, mézeskalács és fonott kosárka

Az ötletesség miatt mindenképp ki kell emelnem Pusztai Judit, Gál Barbara és Keszei Ágnes grafikus mintákkal és kötött anyagokkal kevert, busójárást idéző kollekcióját, melyben a hatalmas fejdíszeké volt a főszerep.

A MIMM tervezőinek, Nagy Mónikának és Hendzsel Ilonának mézeskalácsformákat és hímes tojás motívumokat ötvöző ékszercsodáira csak utólag, a képeket vizslatva figyeltem fel, mert a kifutótól távolabb állva nem láttam jól a gyöngyökkel megspékelt madárkás-szíves részleteket. A kortárs kategóriában ők vehették át a legjobb kiegészítőért járó díjat.

Különdíjasként a Vodafone-nak tervezhet formaruhákat Erdei Gergely, aki alkalmi ruhaként abszolút bevállalható darabokat rittyentett össze. Ugyan ő sem nagyon rugaszkodott el a kézenfekvő matyó mintáktól, mégis érdekes stílusmixet alkotott azzal, hogy mindezt a húszas évek Charleston-hangulatába helyezte át, flitterekkel és áttetsző blúzokkal kombinálva. A NET tervezői, Vinkler Zsuzsanna és Horváth Kata a kosárfonás technikáját szedték elő a múltból, melynek átírásával kalapként funkcionáló fejdíszeket rittyentettek össze.

Volt benne fantázia, de túl teátrális benyomást keltettek a helyenként madárfészekre vagy méhkasra emlékeztető kreációk. Nekem még Bálint Sára Szerelem, szerelem című, szívecskés kollekciója is tetszett. Bár az utcai valóságban nem tudnám elképzelni, ötletesen gyúrta össze a kötött cicanadrágokat és sapkákat a terebélyes, népies szoknyákkal.

A BKK különdíját Molnár-Madarász Melinda nyerte el, aki így a BKV új formaruháját tervezheti meg. A csángó mintákból ihletet merítő Domokos Mihály kreációit a Fashion Issue tüntette ki figyelmével, míg Szűcs Ágnes az Our Style Boutique-tól, Kalácska Anett a Wamp-tól, Söptei Eszter pedig a Black Boksz Concept Store-tól kapott lehetőséget, hogy náluk árusíthassa darabjait.

A design és hagyomány pályázat legjobb kollekciójának díját Somogyi Aletta vehette át, míg a kiegészítők kategóriájában Vitányi Anna nyert. A kortárs öltözéktervezési fődíjjal Farkas Anettet jutalmazta a zsűri, akinek a zsindelyes kollekciójáról bizonyára sokat hallottatok az elmúlt napokban.

Abban egyetértek, hogy ő nem a közhelyes, már-már felkínálkozó népi motívumokhoz nyúlt, ráadásul ügyesen kihasználta építészeti tanulmányait, hiszen Makovecz Imre épületeiből merített inspirációt. Bravúrosan idézte meg ruháiban a zsindelyes háztetőket, ám a hordhatóság kritériumának már kevésbé igyekezett megfelelni.

A díjátadás kissé esetlenül zajlott, de így legalább némi humor is vegyült a hangulatba. Nagyon nem pörgött fel a pulzusom, azonban voltak jó elképzelések és megvalósítások.

Farkas Anett ruháit hamarosan ismét megcsodálhatjátok Ebergényi Rékán, a Marie Claire címlapfotóján.

Képek forrása: a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium hivatalos weboldala, a fotókat Botár Gergely készítette.